Rólunk

• Névadónkról:

Galénosz (Claudius Galenus) görög származású itáliai orvos 130-ban, Pergamon városában (Kis-Ázsiában) született. Először filozófiát tanult, főként a görög filozófus, Arisztotelész írásait tanulmányozta. 146-tól orvostannal is foglalkozott.

Orvosként először szülővárosában, Pergamonban dolgozott, később Rómában telepedett le. Egységes rendszerbe foglalta az antik világ összes gyógyászati ismeretét, majd összeállított egy orvosi rendszertant, mely a középkortól az újkorig használatos volt. Emellett az ókori "négynedvtant" egy különös pneumaelmélettel kombinálva használta orvosi munkáiban. Az "Opera omnia" című írásában többek közt saját, állatokon végzett anatómiai vizsgálatainak eredményeit foglalta össze. Elsőnek különböztette meg az artériákat a vénáktól.

A gyógyszerészet vonalán ő foglalta először rendszerbe a gyógyszereket, és kora gyógyszerkincsét új gyógyszerekkel gazdagította. Galenus műveiben 473 növényi gyógyszert számoltak össze, de igen sok ásványi szerrel is találkozunk nála, mint pl. ólom-, réz-, vas- és arzénvegyületekkel, kénnel, timsóval, szódával és még több más, ma is alkalmazott anyaggal. Műveiben számos módszert közölt a gyógyszerhamisítások felismerésére, és azokról a pótszerekről is szólt, melyekkel a drága, valódi keleti szerek hiányában, szükség esetén ugyanaz a gyógyhatás érhető el.

Alapos ismerője volt a gyógynövényeknek. Ugyanarra a célra rendelte az ópiumot, a tengerihagymát (Scillae bulbus), a ricinust, az aloét stb., amire ma is használjuk. Azokból különböző gyógyszerformákat (tinktúrákat, kivonatokat, főzeteket, kenőcsöket) készített.
A laboratóriumban készült, különböző gyógyszerformájú gyógyszereket ma is galenikumoknak nevezzük. Galenus működése jelenti az antik medicina csúcspontját és lezárulását.
Ő volt az első, aki a kórelőzmény megállapítása után diagnózist állított fel, és a diagnózisnak megfelelő hatékony gyógyszert rendelt. Az egyedi gyógyszerrendelés tőle származik. A gyógyszerek megbízhatóságának, állandó, egyenletes hatáserősségének biztosítására a gyógyszerkészítésben pontos eljárásokat vezetett be.

Az ő élettani elmélete határozta meg hosszú évszázadokon át a medicinát, egészen az újkor hajnaláig abszolút tekintélynek örvendett.
Munkái nagy jelentőségű orvostörténeti adatokat is nyújtanak. Számos antik orvost is megismerhetünk műveiből, akikről egyébként semmit sem tudnánk. Műveinek jelentős része az utókorra is fennmaradt. Több mint 80 orvosi témájú írásán kívül 125 nem orvosi vonatkozású munkája is ismert.